Technikai elemzés alapjai - csoportosítások |
|||
|
|
|||
A technikai elemzést elsőként a japánok alkalmazták a rizskereskedésnél a XVII. században. Míg az amerikai Charles Dow elmélet (1900-as évek eleje) különbözik is attól, sok hasonlóságot vélhetünk felfedezni közöttük:
A gyertyás megjelenítés valamikor az 1850-es években ütötte fel a fejét újra és indult világhódító útjára. Azóta rendkívül sokat fejlődött és módosult a tudásunk róla és sok év tapasztalata alakította ki a mai gyertyarendszerek használatát, helyes értelmezését.
Ahhoz, hogy gyertyákat megrajzolhassuk, ismernünk kell az instrumentum nyitó-, záró-, minimum és maximum értékeit arra a periódusra, melyre ábrázolni szeretnénk. A kitöltetlen vagy kitöltött gyertyák részét „testnek” hívjuk (olykor a gyertya valós részének mondjuk). A hosszú vékony vonal a test fölött és alatt a magas és alacsony sávokat reprezentálja, és „árnyéknak hívjuk (néha kanócnak, vagy faroknak is mondjuk).
Ha a részvény magasabban zár, mint a nyitóár, akkor a gyertya testének felső része mutatja a záróárat. Ha a részvény alacsonyabban zár, mint a nyitóár, akkor a test felső része a nyitóár szintjénél van.

Összehasonlítva a többi hagyományos vonaldiagrammal, a gyertyás megjelenítés többet elárul a részvény árfolyammozgásáról. Rögtön leolvasható nyitó- és záróár, valamint összehasonlítható a megelőző árfolyam értékével. Az üres testű gyertyák, ahol a záróár nagyobb, mint a nyitóár, vételi nyomást jeleznek. A kitöltött testű gyertyák, ahol a záróár alacsonyabb, mint a nyitóár, eladói nyomást mutatnak.
A különböző gyertyák egymás után csoportokat, formációkat alkotnak. A gyertyaformációk hosszú évek alatt fejlődtek ki, és a befektetői viselkedést, magatartást tükrözik. A gyertya alakzatok vételi és eladási jelzéseket adnak, azonban más technikai elemző eszköz alkalmazása nélkül nem szabad kereskedni velük.
| Ma: | 2013. május 19. |
| Adat: | 2013. május 2. |